A második világháborút követően a pszichológia a gyógyítást tartotta kiemelt céljának, az orvostudománytól kölcsönvett betegségmodell alapján a gyógyítható betegségekre dolgozott ki eljárásokat, kezeléseket. Azonban, hogy mi teszi élhetővé az életet? – ez nem szerepelt a modellben.

A pozitív pszichológia kezdett el foglalkozni tudományos módszerekkel, a jó közérzet megértése érdekében és a mentális egészség megőrzése, megteremtése céljából.

A pozitív pszichológia hisz az emberi képességek minél jobb kibontakoztatásában. A pszichés jelenségeket például a pozitív szubjektív élmények (boldogság, optimizmus), a pozitív személyiségvonások (bátorság, bölcsesség) és a kulturált és felelősségteljes polgárokat nevelő pozitív intézmények szintjén tanulmányozza. A pozitív érzelmek és a döntési és cselekvési lehetőségeket vizsgálva.

A negatív érzelmekkel szemben ( üss vagy fuss), a pozitív érzelmek kiszélesítik az ember gondolkodását, új ötletekre ösztönöz és új megoldási lehetőségeket kínál. Az örömteli ember például a játékos megoldásokat keresi, a kíváncsi pedig felfedező útra indul. A szabadabb gondolkodás a személyes források, az új gondolatok és megoldások pedig a fizikai, az intellektuális, a társas, és a pszichológiai források gyarapodását eredményezik.

A pozitív pszichológia üzenete, hogy:

a pozitív érzelmeket, nem végcélnak kell tekintenünk, hanem a jó közérzetünk, a pszichés gyarapodásunk és ezáltal a boldogságunk felé futó spirálunk zálogának.

A pozitív pszichológia egyik tipológiája (Seligman tollából) a boldogság három fajtáját különbözteti meg:

• a kellemes élet: örömökkel, élvezettel, pozitív érzelmekkel teli élet

• a jó élet: flow-dús időtöltés, a képességeink rendszeres csúcsra járatása (nagyjából a Maslow-i “kompetencia” szükségletét elégíti ki)

• a jelentésteli élet: egy magunkat meghaladó, nagyobb cél irányában állított élet