„Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem – igazad van.”– Henry Ford

Valóban ilyen egyszerű lenne? A gondolataink meghatározzák, mire vagyunk képesek? Az elmúlt évek idegtudományi és pszichológiai kutatásai szerint: igen. Már réges-régen nem misztikum vagy klisé, hanem tudományos tény, hogy az emberi agy működése és életminőségünk között szoros kapcsolat áll fenn.

De mit jelent ez egy szülő számára? Hogyan befolyásolja a gyermekeink gondolkodása, belső párbeszéde a fejlődésüket, önbizalmukat, boldogságukat? Milyen eszközök lehetnek a segítségünkre?

Gondolataink, mint mentális programok

A Stanford Egyetem kutatói szerint naponta mintegy 60-70 ezer gondolat suhan át az elménkben. Ezek közül a legtöbb nem tudatos, és – ami ennél is megdöbbentőbb – kb. 80%-a negatív. Ez nem azt jelenti, hogy „rossz emberek” vagyunk, hanem azt, hogy az agyunk az evolúció következtében a veszély felismerésére és elkerülésére formálódott

Ez a működés viszont ma már gyakran akadállyá válik. Főleg gyerekeknél, akiknek az önképe még kialakulóban van és érzékenyen reagálnak a külső és belső üzenetekre egyaránt. Kisgyermekkorban formálható az agy leginkább, ekkor alakul ki az énképünk, világképünk, ami főként a szüleink által nyújtott mintákból és azon belül szavakból, kifejezésekből, véleményekből tevődik össze.

Az agy formálható

Az agykutatás egyik legfontosabb felismerése a neuroplaszticitás: vagyis az, hogy az agyunk folyamatosan változik, alakítható – gondolataink, élményeink és szokásaink által.

Dr. Joe Dispenza agykutató szerint: „A gondolat egy elektromos impulzus. Az érzelem hozzá egy kémiai anyag. Egy gondolat képes kiváltani egy testi állapotot.” Tehát amit rendszeresen gondolunk, az valós, fizikai nyomot hagy az agyunkban és a testünkben is.

Ha egy gyerek gyakran hallja magáról, hogy „ügyetlen vagy”, „neked ez nem megy”, „kis buta vagy” – akkor az agya ezeket a megerősítő idegi kapcsolatokat épít ki. Ez lesz az „alapértelmezett” gondolkodási séma. Ami idővel önbeteljesítő jóslattá válik: a gyerek nem is próbálja meg azt, amit eleve lehetetlennek hisz.

A negatív gondolatok hatása

A tartós negatív gondolkodás stresszhormonokat termel, csökkenti az immunrendszer hatékonyságát, és hosszútávú érzelmi kimerültséghez vezethet. A Harvard Medical School kutatásai szerint a tartós pesszimista gondolkodás és belső önkritika növeli a szorongás és depresszió kockázatát már gyermekkorban is.

De van kiút.

Hogyan alakíthatjuk át a gondolatainkat?

1. Tudatosítással. Átalakítással. Segítsük a gyerekeket, hogy felismerjék, miket mondanak gyakran maguknak. „Nekem ez nem megy” helyett: „Napról, napra egyre jobban megy.”
2. Pozitív gondolatok megerősítésével. Nem a valóság letagadásáról van szó, hanem arról, hogy átformáljuk a gyakori negatív kijelentéseinket. Ezáltal másképpen fogunk reagáluni a történésekre.
3. Példán keresztüli tanítással. A gyerekek figyelik, hogyan beszélünk magunkról. Ha mi is kritikusan, lekicsinylően beszélünk saját magunkról, automatikusan ők is ezt fogják tenni.

Oprah Winfrey: „Amit magadról gondolsz, az ténylegesen megformálja, ki vagy.”

Carol Dweck (Stanford): A „fejlődési szemléletmód” (growth mindset) szerint a gyerekek, akik hisznek abban, hogy a képességeik fejleszthetők, többet tanulnak és kitartóbbak.

Mit tanítok a gyerekagykontroll tanfolyamon, hogy segítséget nyújtsak a gyerekeknek?

A gyerekagykontroll tanfolyamon ezzel kezdődik minden: a „gondolat-nagytakarítással”. A gyerekek készítenek egy listát azokról a negatív mondatokról, amiket gyakran mondanak maguknak („Nem vagyok elég jó”, „Nincs nyelvérzékem”, „Nem fog sikerülni”), és ezeket pozitív, megerősítő gondolatokká alakítják.

Ez a pozitív gondolkodás nem arról szól, hogy minden színes és csillogó, hanem arról, hogy megtanuljuk: a gondolataink nincsenek kőbe vésve. Új „programot” adhatunk agyunknak, amik valójában cselekvésre ösztönöznek bennünket. Ezért működik a pozitív gondolkodás. Nem villámcsapásként megváltozunk, hanem egy olyan erő kezd el mocorogni mélyen, belül, amik cselekvésre sarkalnak, hogy elérjük azt a célt, amit megadtunk az agy számára egy ”pozitív gondolat képében”. Hiszen agyunk azon lesz, hogy az „elképzelt, pozitív önképet” (pl: jó a nyelvérzékem”), minél közelebb hozza a valósághoz. Ne lepődjünk meg, ha valamiért több idegennyelvű sorozatot nézünk, vagy elkezdünk többet idegennyelven olvasni. Az agy, mint egy jó szolgáló, igyekszik a különbséget csökkenteni a jelenlegi nem kívánatos és az elképzelt pozitív állapot között.

Aki ezeket a könnyed technikákat elsajátítja fiatalon, annak egész életére olyan belső eszköztára lesz, amivel átveheti az irányítást a gondolatai és az élete felett.