Miért is fontos ismernünk a saját testünk és elménk működését. Miért nem szabad egy eseményt, egy sérülést, egy képességet az állandóság, változatlanság béklyójába zárni.

Miben segít bennünket az agy plaszticitása?

Norman Doidge, A változó agy c. könyvében bemutatja az agykutatás fantasztikus eredményeit. Rávilágít arra, miért vessük el azt az idejétmúlt gondolkodást, miszerint csak fiatalon vagyunk képesek változni. Hogyan használhatjuk ki agyunkat, ha változást szeretnénk elérni?

Doidge könyvének középpontjában az agyi plaszticitás áll, másnéven neuroplaszticitás. A „neuro” szó idegrendszerünk idegsejtjeire (neuronok) utal, míg a „plasztikus” a rugalmasságra. Ez a normál agyműködés alapja – gondoljunk csak a tanulásra, vagy viselkedésünk megváltoztatására. Tudjuk, hogy a plasztikusság gyermekkorban a „legerősebb” – ez magyarázza a gyerekek gyors tanulási képességeit –, ám fontos kiemelnünk, hogy az agyunk egész életünkön át tartó alapvető és szignifikáns tulajdonsága a plaszticitás!

A jelenlegi kutatásoknak köszönhetően tényként kezeljük, hogy agyunk képes változni egész életünkön át.

A felnőtt agy plaszticitása legfőképp valamilyen (perifériás vagy agyi) sérülés helyreállításának eszközeként jelenik meg. A sérült agy képes önmagát átszervezni, ezáltal meggyógyítani. Méghozzá oly módon, hogy a sérülésben érintett rész funkcióját egy másik rész veszi át. A neuroplaszticitás bekövetkezhet teljesen spontán, illetve különféle mozgásos gyakorlatok által. Egy agyi stroke után attól függően melyik agyterület sérült, lehetséges, hogy az érintett egyénre komoly rehabilitációs folyamat vár. Ezalatt meghatározott gyakorlatokat kell végrehajtania annak érdekében, hogy újra elsajátítson egy mozdulatot. De a legjobb az egészben, hogy nem kell feltétlenül sérüléseket szereznünk ahhoz, hogy hassunk, fejlesszük az agy különböző területeit, úgyanis bizonyos mozgásokkal, visszfelé is tudunk hatni az agyunk működésére.

Számos kutatás keletkezett az agy plaszticitásának bebizonyítására. Pl: a majmokkal végzett kísérletek során, ahol egy majom ujját eltávolították, megfigyelhető volt, hogy az amputált végtag agyi funkcióját egy másik ujjhoz tartozó agyi terület vette át, a legfrissebb kutatások (2023) alapján rejtve ugyan, de bekapcsoltak a megfelelő helyen és időben.

Egy másik esetben, amikor az érzékszerveink sérülnek, tudjuk, hogy mások felerősödnek és megtörténik az agy áthuzalozása vagy másképp mondva, a relytett képességek bekapcsolnak az agyban.

Régen azt gondolták, hogy az agyi funkció elvesztése helyrehozhatatlan. Ma, az emberi agy plaszticitásával foglalkozó tudományos kutatások arra világítanak rá, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Életünk során az agy folyamatosan fejlődik, építi ki az idegsejtek közötti újabbnál újabb kapcsolatokat, válaszul a mentális aktivitásra.

Dr. Merzenich tudományos karrierjének az alapjait az emberrel foglalkozó filozófia, az agyi folyamatok az egyén képességeire kifejtett fejlesztő hatásainak a megismerése adta. Az alábbi fontos gondolatait olvashatjátok:

Használod vagy elveszíted! – az agyi plaszticitás alaptörvénye.

Az agy veleszületett plaszticitását 30 évvel ezelőtt fedezték fel, és nem sokkal később már állatkísérletekkel bizonyították, hogy az agy leépülése és öregedése valójában visszafordítható, ha az agyat megfelelően használjuk. Dr. Merzenich a következőképpen írja le az agy plaszticitását:

„Az alapkoncepció nagyon egyszerű. Ahogy új képességeket, készségeket sajátítunk el, az agy fizikai, funkcionális és kémiai módon változik. Ezt ösztönösen tudjuk. Képességeink fejlődésével vagy új képességek tanulásakor változás következik be. Az új készség gyakorlásával lényegében újramodellezzük az agyunkat; ezek a fizikai változások adnak számot a tanulásról.”

Ilyenkor az agy valójában a lokális huzalozást, a viselkedést kontrolláló gépezet részleteit változtatja meg. Maga az agy is változik különböző fizikai, kémiai és funkcionális módokon. Ezek a változások együttesen magyarázzák a különféle emberi képességek fejlesztését vagy megszerzését.

“Lehet, hogy nem vesszük észre, de abban a pillanatban, ahogy szert teszünk egy képességre – például az olvasás képességére – egy addig nem létező rendszert hozunk létre az agyban, ami a nem-olvasóknál nem található meg. A képesség és az agyfunkció, ami kontrollálja, valójában kifejlődik, mivel tapasztalat és tanulás útján keletkezett.”

Dr. Merzenich magyarázata szerint az agy folyamatos stimulációra és kihívásra terveztetett, illetve hogy gondosan megvizsgálja, megoldja, és értelmezze a környezetet. Az emberiség fejlődésének kezdetén az ember közvetlen környezetéhez tartozó apró részletek nyomon követése nélkülözhetetlen volt a túléléshez. Azonban napjainkban igencsak hajlamosak vagyunk arra, hogy eltávolodjunk az apró részletektől. Például ahelyett, hogy fejből megjegyeznénk a találkozóink, teendőink dátumát, idejét, a kütyük emlékeztető programjait használjuk. Ha az agyat nem stimuláljuk kellőképpen új, meglepő információkkal, akkor egy idő után elkezd leépülni.

Körülbelül az élet harmadik vagy negyedik évtizedében az agy működése már nem javul, hanem romlani kezd – mondja Dr. Merzenich. Ebben az időszakban új készségek elsajátítása helyett többnyire a már korábban megszerzett képességeinket egy ‘automatikus üzemmódban’ használjuk.

Többnyire tudatos jelenlét nélkül tevékenykedünk. Közismert tény, hogy agyunk tudatos működésének kb. 1-2%-át használjuk. A maradék 98-99% tudatalatti programjaink kapcsolnak minket “robot” üzemmódba.

Az agykontroll technikákkal a célom, hogy az említett 1-2%-ot, nagyobb szintre növelhessék a gyerekek és ne tudatalatti berögzült mintáikat kövessék, hanem a tudatos döntéseik határozzák meg az életüket!